Azért kezdem írni ezt az "izé"-t, mert valahol ki kell adjam az a dühöt ami bennem van.

Gyűlölöm a munkám... mindent ami vele jár, mindent , és mindenkit akivel eggyütt kell dolgozzak. Utálom ezt az országot a benne rejlő nemlétező lehetőségeket. Utálom azokat akik elégedettek az íróasztal mögött eltöltött több évtizednyi munkával. Utálom hogy az emberek anyagiasak és rettentően vonzódnak a végletekhez. Gyűlölöm hogy hivatalok vagy szervek állnak felettem és korlátoznak az életben. Elborít a düh ha valaki emberi jogokra vonatkozik. A politika nem zavar le se szarom azt a néhány embert aki hatalmi harcnak álcázva mossa egymás kezét miközben milliárdos vagyonát duplázza vagy triplázza a négy év alatt. Nemizgat mert az olyan távol van tőlem és a gondjaimtól mint ide Jeruzsálem. És nem vagyok közel Jeruzsálemhez :) Dühös vagyok az emberekre mert nem élvezik az életet. Kevesen vannak akik nem engedik hogy a szürke köd rájuktelepedjen. Én sosem akarom inkább keresek kevesebbet ,de annyit nem ér az egész.

Azt hiszem külföldre fogok költözni. Még nem tudom hova, de a magyarországi időjárással is tele van a tököm. Most is esik...

Valami szép helyre, ahol öröm élni.